Az aluminát kapcsolószereket a molekulaszerkezet, a funkcionális csoport-konfiguráció és az alkalmazható rendszerek különbségei alapján több típusba sorolhatjuk, hogy megfeleljenek a különböző szervetlen töltőanyagok és szerves mátrixok határfelületi módosítási igényeinek. Osztályozásuk elsősorban a központi alumíniumatom koordinációs formája, a kapcsolódó poláris csoportok jellege és a molekulalánc szerkezeti jellemzői alapján történik. Ezek a különbségek közvetlenül befolyásolják reakciókészségüket, kompatibilitásukat és alkalmazási hatásaikat különböző anyagokban.
A koordinációs struktúra szerint a gyakori típusok közé tartoznak a monoaluminát és dialuminát kapcsolószerek. A monoaluminát molekulákban az alumíniumatom két szerves szegmenst köt össze egy áthidaló oxigénkötésen keresztül, ami egy viszonylag egyszerű szerkezetet eredményez, amely alkalmas enyhébb határfelületi kölcsönhatásokat igénylő rendszerekre. A dialuminát kapcsolószerek viszont stabilabb vázat alkotnak két alumíniumatommal, amelyek áthidalják az oxigénkötéseket, erősebb kötési képességet és hőstabilitást biztosítva, és gyakran használják magas hőmérsékletű feldolgozásban vagy magas mechanikai tulajdonságokat igénylő alkalmazásokban.
A poláris csoport típusa alapján karbonsav-észterek, foszfát-észterek, szulfonátok és epoxi-észterek stb. csoportjába sorolhatók. A karboxilcsoportokat vagy észtercsoportokat tartalmazó karbonsav-észterek jó affinitást mutatnak a hidroxil-{1}}tartalmú töltőanyagokhoz, például kalcium-karbonáthoz és talkumhoz. A foszfát-észterek foszfor-oxigénkötéseik miatt szinergetikus hatást fejtenek ki a fémionokat tartalmazó töltőanyagokra és az égésgátló rendszerekre. A szulfonát-észterek kiváló víz- és olajállóságot mutatnak, így zord környezetben is használhatók. Az epoxi-észterek részt vehetnek a határfelületen zajló gyűrűnyitási reakciókban, kovalens kötéseket képezve a gyantamátrixszal és jelentősen javítva a határfelületi adhéziós szilárdságot.
A szerves láncszegmensek természete alapján hosszú{0}}láncú alifás típusokra és módosított polimertípusokra oszthatók. A hosszú-láncú alifás típusok főként egyenes-láncú vagy elágazó láncú alkánokból állnak, amelyek jó kompatibilitást mutatnak a poliolefin mátrixokkal. A módosított polimertípusok polisziloxán, poliészter vagy akrilát szegmenseket visznek be a molekulába, lehetővé téve a poláris gyanták vagy speciális gumik teljesítményének testreszabását.
Ezenkívül a funkcionális integráció mértéke alapján feloszthatók egy-funkcionális típusokra és több-funkciós összetett típusokra. Ez utóbbi több hatást ér el egyetlen szerrel antioxidáns, fény-stabilizáló vagy erősítő csoportok összekapcsolásával, kiszélesítve az alkalmazási kört. Az aluminát kapcsolószerek típusainak szisztematikus ismerete segít a szerek pontos kiválasztásában a különböző folyamat- és anyagrendszerekben, és teljes mértékben kiaknázza azok interfész-módosítási előnyeit.
